Vikit már fotóztam egyszer korábban (az akkori képekért kattints  IDE), bár őszintén szólva nem gondoltam, hogy az már három éve volt. Repül az idő. A mostani fotózás sokkal eseménytelenebbül telt, senkit sem sikerült megzavarnunk semmiben és minket sem zavart (el) senki. Akinek tetszenek a képek, megnyugodhat, ez még csak a sorozat első fele, ha az időjárás engedi (tehát ha lesz hó) akkor lesz egy havas sorozat is Vikiről, így hát érdemes lesz néha visszanézni és követni a Facebookos oldalt is. Tudom, hogy egy kicsit kevés a hangszeres kép ahhoz, hogy az Őszi Hangok sorozatok részének kiáltsuk ki ezeket a képeket, …

 Talán emlékeztek még néhányan a szebb napokat is megélt, F. Buchta által vizsgadarabként elkészített Schüler von Bösendorfer versenyzongorára és Dorkára. Velük az első Őszi Hangok fotósorozatomban ismerkedhettetek meg és bár már akkor ígértem folytatást erre mostanáig kellett várni. Jóllehet közel sem előzte meg annyi előkészület és munka ezt a sorozatot mint a korábbi képeket, de azt hiszem írhatom, hogy ez sem sikerült rosszul, sőt… Ha már ott voltunk készítettünk néhány anya-lánya fotót is, ugyanis Réka édesanyja, Tímea is elkísért minket a fotózásra. Jó volt látni, hogy valóban támogatni és segíteni jött és nem ellenőrizni, ahogyan azt sok szülő tette volna …

Olyan bejegyzés illetve, olyan képek következnek, amelyekben minden eddiginél több munka van. Nem csak az enyém, másoké is. Éppen ezért szeretném még így az elején megköszönni mindenkinek, aki így, vagy úgy közreműködött a dologban. Köszönöm a Nagy családnak, de főleg Lottinak a zongoráért és Nagy Vilmosnak a szétszerelésért, továbbá Bodnár Dorottyának a modellkedésért, Király Katának a sminkért és a festésért, Biczó Dánielnek a sofőrködésért és a segítségért, Várhelyi Péternek a segítségért és végül Mag Norbinak az objektívért. Szóval Lottival már régóta beszélgettünk róla, hogy a nappalijukban virágtartóként hasznosított Schüler von Bösendorfer versenyzongorával lehetne kezdeni valamit, akár fotós szempontból is. Mivel …

Így az év végéhez közeledvén azt hiszem eljött az ideje egy kis visszatekintésnek. Itt az ideje végignézni, hogy mit is csináltam idén és nagyjából körvonalazni, hogy merre tovább, hova is igyekszem, milyen céljaim vannak a jövőt tekintve. Rengeteg minden történt idén, nagyon sok kedves emberrel találkozhattam és azt hiszem írhatom, hogy mindannyian adtak nekem valamit magukból hiszen a legtöbb esetben olyan pillanatokban voltam mellettük a fényképezőgépemmel amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek, én pedig megpróbáltam a lehetetlent, megpróbáltam fényképek formájában visszaadni valamit ezekből a pillanatokból. Rengetegszer kattant a fényképezőgépem zárszerkezete, ami temérdek fotót eredményezett, hivatalosan is fényképész és fototermék kereskedő lettem, ismét második …