A helyszín még mindig a Studio Inside, ám ezúttal Villő hozta el a szüleit, hogy készüljön róluk néhány családi fotó. Azt azonban még Villő sem sejtette, amikor a kis talpacskáival fellopakodott a studiohoz vezető lépcsőkön, hogy a szüleit már tizedszerre fotózom. Bizony, bizony szalad az idő! 🙂
Ha jól számolok ez volt a hetedik alkalom, hogy Kriszti és Rajmi a fényképezőgépeim elé álltak. Nem tudom elmondani, hogy mennyire megtisztelő és mennyire jó érzés, hogy amikor elkezdtem számolgatni, úgy döntöttem nem is sorolom fel az alkalmakat, mert túl hosszú lenne tőle ez a bejegyzés. Ha valaki szeretné megnézni a korábbi sorozataikat, akkor IDE kattintva megteheti. Egyébként a mostani fotózásnak is volt apropója: Villő egy éves lett, szóval meglepte a szüleit egy fotósorozattal, sőt azt is megengedte Apának, hogy a klassz apatáskáját magával hozza. Rendes Tőle, ugye?!
Az elmúlt években elképesztő mennyiségű megkeresés érkezett hozzám azzal kapcsolatban, hogy szeretnétek hozzám karácsonyi, családi, páros, vagy portréfotózásra jönni, esetleg a gyermeketekről szeretnétek ilyen témájú képeket, de az esküvőszezon utómunkálatai rendre keresztülhúzták annak a lehetőségét, hogy ilyesmit tudjak vállalni. Egyik szemem sírt a vírushelyzet okán elhalasztott esküvők miatt, de a másik nevetett mert tavaly végre lehetőségetek nyílt arra, hogy én készítsem a karácsonyi fotóitokat. Szép számmal éltetek is a lehetőséggel, elsőként Kriszti és Rajmi érkeztek a studioba, akiket már számos sorozatból ismerhettek, hiszen a jegyes fotóikat és az esküvői képeiket is mi készítettük. Egy biztos, az idei évben is szeretnélek …
Szóval az úgy volt, hogy miután lement az esküvő és egy igazán pécsi kreatív sorozatot is csináltunk, bepakoltuk a kocsiba Krisztit és Rajmit, a ruháikat, illetve Balit a filmic.hu-tól és Ildikót a Cortona Rendezvényszervezés és Dekorációtól, majd Horvátország felé vettük az irányt. Oké, Bali és Ildi külön kocsival jöttek, de ez olyan jól hangzott. Pag sziget azóta különleges helyet foglal el a szívemben, hogy 2016-ban először gurultam át az odavezető hídon és ezt ezúttal sem sikerült elrontania a szigetnek. Gyönyörű helyek, ehhez viszonyítva pedig kevés turista van, szóval ideális ha valaki esküvői kreatív sorozatot szeretne készíteni. Mi pedig ezért mentünk. …
Vigyázat, sok kép következik! Sok kép, mert képtelen vagyok ezekből a képekből válogatni. Így néz ki amikor tényleg minden klappol, jó a hely, szép a dekoráció, szívhez szólnak a szertartások, a legjobb slágereket pörgeti a DJ aki ráadásul klassz fényeket is hozott, hogy csak néhányat említsek a sorból. Kriszti és Rajmi semmit sem bíztak a véletlenre, olyan csapatot verbuváltak az esküvőjükre, akikkel bármikor szívesen dolgozunk együtt. Persze ez nem véletlen, hiszen Kriszti a Cortona Dekoráció és Esküvőszervezés csapatát erősíti, látott már sok mindent, tudta, hogy kikben bízhat. Éppen ezért külön megtisztelő, hogy szakmabeliként ránk esett a választásuk! Kriszti, Rajmi: Köszönjük, …
Kutyák helyett ezúttal macskákkal fotóztunk, bonyolította ugyan némileg a helyzetet, hogy szobacicákról lévén szó, nem tudtuk Őket kivinni az erdőbe, de azért ezzel is megbirkóztunk. A cicás képek elkészítése után a Mecsek erdeibe és a Herman Ottó-tó partjára is kimerészkedtünk. A fotózások során egy macskának sem esett bántódása.
Szolgáltatói körökben sokszor esik szó a kevésbé kompetens kollégákról, sokan, sokat panaszkodunk azokra, akiket nem szívesen ajánlunk tovább, vagy akivel kifejezetten rossz volt együtt dolgozni. Emiatt régóta tervezem, hogy elkezdem egy kicsit részletesebben bemutatni azokat, akiket értékes tagjainak tartok az esküvői szcénának és akikkel jómagam is szívesen dolgozom együtt, sőt Nektek is jó szívvel ajánlom Őket. Teszem ezt pont azért, hogy ne mindig csak panaszkodjunk, hanem vegyük észre és emeljük ki azokat akik jók abban amit csinálnak, akik szívből és lélekkel, a párokért, értetek dolgoznak. Az első esküvőmet nyolc éve fotóztam az Ebner Pincészet falai között és bár akkor még …
Ha jól számolok, akkor ötödik alkalommal fotóztam Krisztit és Rajmit egy fotózás főszereplőiként. Azt, hogy egyéb formában hányszor került legalább egyikük így vagy úgy a fényképezőgépem elé, össze sem tudom számolni, de ez jól is van így, hiszen a barátaim. Ezt a fotózást most a barátaiktól kapták ajándékba, akik el is kísértek minket a fotózásra és ha már ott voltak közös képek is készültek, szóval ez egy igazán klassz ajándék volt. Egyébként amikor ezeket a sorokat írom, Villő, aki itt még vígan lubickolt anya pocakjában, már elmúlt fél éves (igen, egy kicsit meg vagyok csúszva a blogolással) és szépen cseperedik!
Ezer meg ezer hozzászólásban olvastuk már különböző fórumokon és csoportokban, hogy sokak szerint, ha valami esküvőre kell, az drágább. Vajon tényleg így van? A rövid válasz az, hogy sok esetben igen, de egészen más okok húzódnak emögött, mint amire a legtöbben ilyenkor gondolnak. Lelkiismeretes, az esküvőkért és a párokért dolgozó szolgáltatóként rosszul esik olvasni, amikor valaki lehúzást kiált. Rosszul esik még akkor is, ha nem konkrétan rám mondják. Én amúgy arányaiban drágábban fotózom minden mást, mint esküvőt, de ez nem tartozik most szorosan a témához. Az viszont tény, hogy amikor a megrendelő kimondja azt a bizonyos „E” betűs szót, még …
Ha valaki rákeres a vőlegény és az esküvő szavakra, nem sok érdekességet fog találni. A legtöbb cikk nőknek szól, vagy ha mégis férfiaknak címzik őket, akkor szabályokat és intelmeket fogalmaznak meg („ne igyál az esküvő előtti napon”, „lepd meg a párod egy kisebb ajándékkal”, „ne vezesd a saját kocsid”, …), szinte kizárólag kötelességeket sorolnak fel. Az esküvő közeledtével aztán jönnek a rokonok és barátok élcelődései, amik csak ugyanezt a sztereotípiát erősítik: az esküvő a menyasszonyról szól, a vőlegény ott csak biodíszlet. A kirakatból szemlélve valóban néhány helyen kapnak csak nagyobb szerepet, például, amikor mindenki az Ő arcukat figyeli, hogyan reagálnak, …