Tele voltunk első szülinapos családfotózásokkal 2023-ban, de mind-mind más volt egy kicsit. Anna és Dávid kislányukat, Lilit hozták el, de elkísérte Őket Héli a boxer is. Tettünk egy sétát az őszi Mecsekben, néha összeszedtük Hélit, közben pedig próbáltuk mosolyra bírni Lilit. Így készültek el az alábbi képek.

A dolog úgy indult, hogy Brigi megkérdezte, lehet-e engem ajándékba adni, én pedig azt válaszoltam, hogy már miért ne lehetne? Így kapott karácsonyra fotózásra szóló kupont a Vincze család és így került a fényképezőgépem elé később Zsu, Zoé, Márk és Gyuri. Remek hangulatú, beszélgetős, sétálós családi fotózás volt az övék, ami után őszintén írhattam Briginek, hogy „megvolt a közös hang”, hiszen még a zenei ízlésünk is egyezik! 🙂

Egy idő után feladtam, hogy azt számoljam, hogy hányadik alkalommal jár nálam fotózáson Beus és Jenci, illetve most már a Jencik. Idő közben ugyanis Jenciből eggyel több lett ezeken a fotózásokon, sőt ez az eggyel több, életkorban is megmutatkozott a kisebbik Jencin, akinek a születésnapja adta ennek a fotózásnak az apropóját. A kicsi Jencin a kor még nem annyira, a széttrancsírozott csokoládétorta annál inkább meglátszott a fotózás végére, amit épp nem mosott el az eső.  Pont megvárta, hogy végezzünk a fotózással és a tortával. 🙂

A Kis-Balaton környéke mindig kedves volt a szívemnek és mint kiderült, nem vagyok, nem voltam ezzel egyedül mert Boró és Zoli is szeretik, gyakran járnak ide sétálni. Azonnal igent mondtam hát, amikor Boró felvetette, hogy itt készítsük el azokat a képeket, amik megmutatják majd Zalánnak ha felnő, hogy hogyan várták Őt a szülei és az Ő nagy és okos bátyja, Levi.

Évit és Bálintot már ismerhetitek, hiszen nem először, és talán nem is utoljára álltak a fényképezőgépeim előtt, hiszen végig kísérhettem a történetüket a jegyességüktől , az esküvőjükön át ababaváráson keresztül ezekig a képekig. Az esküvőjükről szóló blogposztban, azt kívántam, hogy tartson örökké az ami Évi és Bálint között van. Jelentem jó úton haladnak efelé, jó volt látni és megörökíteni, hogy bizony van ami nem változik, csak Bálintból lett eggyel több a képeken. Visszavárlak Titeket!

A napnyugtához képest egy kicsit korán érkeztünk meg a Kőröshegyi Levendulásba, ahol kellemes, langyos nyári koraeste fogadott minket. A szél lágyan fújta a levendulabokrok mélylila virágait amíg Bán Klau elkészítette Zsófi sminkjét, közben Flóra és Tamás felfedezték a terepet, hogy aztán nekünk is megmutassák, hogyan várja a Bán család Luca érkezését, aki ezen a fotózáson még Anya pocakjában bújt el, de a következőn már Ő sem ússza meg, hogy szerepeljen is a képeken!

Tudjátok vannak azok a barátságok, amikben a feleknek ritkán van alkalma személyesen találkozni, de hiába telnek el hónapok, vagy akár évek, úgy köszönnek egymásnak amikor újra találkoznak, mintha csak tegnap köszöntek volna el utoljára. Évek teltek el azóta, hogy Jucival és Tibivel összezártuk magunkat egy autóba, hogy fél Európán átautózva, későn fekve és korán kelve, térdig gázolva a jéghideg hegyi tavakban elkészítsük az esküvői kreatív sorozatukat. Mégis olyan volt most Őket újra látni, boldog családként, mintha naponta találkoznánk és pont ugyanolyan jót beszélgettünk, miközben elkészítettük az alábbi képeket. 🙂

Ha jól számolok ez volt a hetedik alkalom, hogy Kriszti és Rajmi a fényképezőgépeim elé álltak. Nem tudom elmondani, hogy mennyire megtisztelő és mennyire jó érzés, hogy amikor elkezdtem számolgatni, úgy döntöttem nem is sorolom fel az alkalmakat, mert túl hosszú lenne tőle ez a bejegyzés. Ha valaki szeretné megnézni a korábbi sorozataikat, akkor IDE kattintva megteheti. Egyébként a mostani fotózásnak is volt apropója: Villő egy éves lett, szóval meglepte a szüleit egy fotósorozattal, sőt azt is megengedte Apának, hogy a klassz apatáskáját magával hozza. Rendes Tőle, ugye?!

Sokat írok arról, hogy mennyit ad Nekem a munkám, hogy mennyit adtok Ti a fotózásokon, a megbeszéléseken, vagy akár csak a közösségi médiában a reakcióitok formájában. Emmát, Vikit és Rolit tavaly Niki és Chris esküvőjén fényképeztem először, aztán eljöttek hozzám egy családfotózásra, aminek a végén a kicsi Emma az én kezemet fogva sétált az autóhoz. Nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt, hogy Ő is így a bizalmába fogadott. Ezek azok a pillanatok amik feltöltenek és ezek azok a képek amikért még mindig imádom a munkám! Köszönöm Nektek!

Tudom-tudom, a bejegyzés címébe a kétlábúak keresztnevei kerültek, de ez ne tévesszen meg benneteket! Ez a fotózás igazából Oszkárról a tacskóról szólt, Bea és Sanyi csak elkísérték, hogy kedvére amputálhasson néhány testrészt egy plüssmedvéről. Dr. Oszkár azért megengedte, hogy a bravúros operáció közben készítsünk néhány felvételt, így én sem voltam ott hiába. 🙂