Ha jól számolok ez volt a hetedik alkalom, hogy Kriszti és Rajmi a fényképezőgépeim elé álltak. Nem tudom elmondani, hogy mennyire megtisztelő és mennyire jó érzés, hogy amikor elkezdtem számolgatni, úgy döntöttem nem is sorolom fel az alkalmakat, mert túl hosszú lenne tőle ez a bejegyzés. Ha valaki szeretné megnézni a korábbi sorozataikat, akkor IDE kattintva megteheti. Egyébként a mostani fotózásnak is volt apropója: Villő egy éves lett, szóval meglepte a szüleit egy fotósorozattal, sőt azt is megengedte Apának, hogy a klassz apatáskáját magával hozza. Rendes Tőle, ugye?!

Sokat írok arról, hogy mennyit ad Nekem a munkám, hogy mennyit adtok Ti a fotózásokon, a megbeszéléseken, vagy akár csak a közösségi médiában a reakcióitok formájában. Emmát, Vikit és Rolit tavaly Niki és Chris esküvőjén fényképeztem először, aztán eljöttek hozzám egy családfotózásra, aminek a végén a kicsi Emma az én kezemet fogva sétált az autóhoz. Nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt, hogy Ő is így a bizalmába fogadott. Ezek azok a pillanatok amik feltöltenek és ezek azok a képek amikért még mindig imádom a munkám! Köszönöm Nektek!

Tudom-tudom, a bejegyzés címébe a kétlábúak keresztnevei kerültek, de ez ne tévesszen meg benneteket! Ez a fotózás igazából Oszkárról a tacskóról szólt, Bea és Sanyi csak elkísérték, hogy kedvére amputálhasson néhány testrészt egy plüssmedvéről. Dr. Oszkár azért megengedte, hogy a bravúros operáció közben készítsünk néhány felvételt, így én sem voltam ott hiába. 🙂

Rózsa és Maik igazi karácsonyi fotókat szerettek volna, ezért nem csak különféle karácsonyi kellékeket és ruhadarabokat hoztak magukkal a fotózásra, de Bruno-t a rénvizslát is, aki méretei ellenére, igencsak otthonosan mozgott a studioban, sőt egészen segítőkésznek bizonyult. Még akkor sem ijedt meg különösebben amikor rá kezdtünk el különféle kiegészítőket aggatni, ami azért valljuk be, dicséretes.

Talán emlékeztek még Niki és Dénes esküvői képeire ahol ugyan még kevesebben voltak egy születendő gyermekkel és egy kutyussal, de azóta ezeket pótolták, szóval adta magát a dolog, hogy karácsonyi fotósorozat formájában mutassuk meg a családot érintő változásokat és mi éltünk is ezzel a lehetőséggel.

Ez a fotózás is babafotózásnak indult,  mivel Olivér szülei visszatérő alanyai a fotózásainknak, ráadásul voltak olyan kedvesek, hogy miután egy fenékzárlatos akkumulátor meghiúsította a fotózásra való elindulásunkat, eljöttek értünk, úgy döntöttünk Őket is hagyjuk szerepelni. Ezt a döntésünket egyébként nem bántuk meg. Így lett családfotózás ebből a babafotózásból. is. Köszönjük a fuvart és, hogy ismét minket választottatok! 😉

Babafotózásnak indult, de tényleg! Csak aztán végül tulajdonképp családfotózássá alakult a dolog, de ezt sem mi, sem a képeken szereplők nem bánták. Léna rendkívül jól viselte a hülyeségeinket, mondhatni tökéletes alanya volt a képek elkészítésének, így nem volt nehéz dolgunk! 🙂

Timi és Gergő esküvője volt nekünk a századik amin fényképeztünk. Vincével együtt már hárman vannak és ha már a környékünkön jártak, úgy döntöttek szeretnének néhány családi fotót, mi pedig örömmel teljesítettük ezt a kívánságukat! 🙂

Közeli barátokat fotózni jó, főleg ha a kezdetektől ismered a történetüket ami egy újabb kötettel látszik bővülni. Persze tudom, hogy azóta, hogy ezek a képek elkészültek, már javában íródik ez a kötet és napról napra új lapok jelennek meg benne, de azért annak örülök, hogy még azelőtt sikerült megmutatnom nektek ezeket a képeket, hogy a képeken még pocaklakó Máté leérettségizett volna. 🙂

Mint azt már az előző posztban írtam, a család képei mindig egy kicsit háttérbe szorulnak az esküvőkkel szemben, főleg szezonban, de ami késik az nem múlik. Nem akartunk semmi extrát, csak elkészíteni néhány olyan képet Grétiről és Ahmiról, amiken majd megmutathatják Ádámnak ha majd felnő, hogy milyen szép időszak is volt az amikor rá vártak. Büszke vagyok, hogy már a harmadik sorozatot készíthettem róluk a jegyes és az esküvői képeik után, remélem, hogy lesz még! 🙂