Már régóta közösen dolgozunk Lottival. Azok a párjaink akiknek régebben fotóztuk az esküvőjét, még emlékezhetnek rá, hogy Lotti asszisztensként kísért csak és főként a fényekért felelt. Érdekelte a fotózás, sokat tanult is a közös munkák során, másfél évvel ezelőtt pedig elkérte az egyik fényképezőgépet egy kreatív fotózás alkalmával és itt kezdődött el minden. Az alábbiakban az Ő sorait olvashatjátok.
Hosszú út volt, mire elértünk a 2016-os szezonig. Ez volt az első szezonom. Úgy igazán. Korábban is sok munkám volt az esküvőkkel, de az idei szezonban már fotóztam is. Sok emlékképen van erről az útról. Tisztán emlékszem, amikor Ricsi először adta a kezembe a fényképezőgépét, hogy „fogd meg egy kicsit kérlek!”, én pedig leblokkoltam, hogy ekkora értéket kéne most nem összetörnöm néhány percig, amíg a táskájában kutat. Aztán nem sokkal később egy arborétumban tanultam a záridőt, a rekeszt és a gyújtótávolságot. Jó sok idő telt el ezután, de egyszer Ricsi egy párfotózás feldolgozása után odajött azzal, hogy az átadásra összerakott képek 35%-a már az enyém. Marha büszke voltam magamra.
Valahol a rendszerben volt kódolva, hogy előbb-utóbb elérkezik az a pont, amikor elkezdek fotózni. Az elején még nagyon nem láttam, mikor fog ez bekövetkezni, mert bár érdekelt a fotózás, de túl nagy kihívásnak éreztem, hogy fel kell nőnöm Ricsihez, ha be szeretnék kapcsolódni. Az esküvők világa viszont addigra már régen beszippantott. Főleg az, ahogy Ricsi az esküvőkhöz viszonyul. Valahogy mindig az emberi oldaláról közelítette meg. Azt szerette volna elérni, hogy a fotózás élvezetes része legyen az egésznek, ne pedig stresszforrás. Közvetlen hangulatot próbált kialakítani mindenkivel, így a fotózás egy pár perc elteltével mindig természetessé vált, a nagy napon pedig egészen észrevehetetlenül tudtunk már mozogni, a párok többsége úgy viselkedett velünk, mint közeli barátokkal. Nem a kötelezőt szerette volna adni, hanem „mindent, ami belefér”. (Az árajánlataiban is érződik ez.) Persze mindig lesz, aki valamilyen módon gátolni fogja, hogy az ember a maximumot adja, vagy hozza ki magából, mert nem vágyik az ajándékba adott jegyes fotózásra, vagy minden ajánlást figyelmen kívül hagy, de aki engedte, annak Ricsi a maximumot próbálta adni. Inspiráló volt vele dolgozni, így keveredtem végül bele az egészbe.
Be kell, hogy valljam, Ricsi nevelt ki a fotózásra, Ő volt/van a legnagyobb hatással rám, ezért nagyon hasonló stílusban dolgozunk, de 1-1 témában sokszor egészen mást látunk meg, így az esküvőkön kiegészítjük egymást. Eleve két fotóssal sokkal rugalmasabb minden, egyszerre tudunk többfelé koncentrálni, tudunk kétfelé menni, váratlan helyzetekkel pedig sokkal nagyobb biztonsággal tudunk megbirkózni. Ricsi még dolgozik az esküvők feldolgozásával, de már a szezon zárására készülődünk. Kemény évünk volt, sok munkával, nagyon sok érzelemmel, rengeteg örömmel. A következő legyen még ennél is jobb!