avagy, hogyan segítsem a fotós munkáját az esküvő előtt, közben és után? Az esküvő életetek egyik, ha nem a legdrágább bulija. Fontos, hogy jól érezzétek magatokat közben, hogy rátok jellemző legyen, hogy a magatokénak tudjátok érezni. Ez az írás a fotós kiválasztására és a vele való együttműködésre fókuszálva igyekszik segíteni egy kicsit ebben. Telis tele vannak az online fórumok, kérdezős-válaszolós oldalak és esküvői csoportok (leendő) párok kérdéseivel azzal kapcsolatban, hogy hogyan válasszanak fotóst, érdemes-e egyáltalán professzionális esküvői fotográfust megbízni. Fotós?Minek? Rengeteg helyen olvasom, hogy felesleges pénzkidobás fotósra költeni, mert úgyis mindenkinél lesz fényképezőgép és a Józsi meg a Klári esküvőjén …

Azóta nagy álmom egy fotóval bekerülni a National Geographic Magazinba, hogy először fényképezőgépet vettem a kezembe. Ez az álom megvalósulni látszik, ugyanis tegnap e-mailben és telefonon is megkerestek a laptól. A meglepettségtől először levegőt is alig kaptam, szememmel kapkodva kerestem a kandi kamerát, főleg amikor a telefonban azt mondták, hogy a „Gondviselés” című képem a „Hónap Képe” lett. Így hát akit érdekel a kép nyomtatásban, illetve kíváncsi az elkészítésének körülményeire, az a National Geographic Magazin áprilisi számából mindent megtudhat. Szép fényeket!:)

Zsibbadt lábakkal görnyedve próbálom mozdulatlanul tartani a fehér fémből készült objektívet, és a rátekert fényképezőgépvázat. Kezemen édesanyám textilkesztyűje, mert a sajátomat sehol sem találtam. Hidegben kesztyű nélkül nem megyek fotózni, mert az objektív, fehér, és fémből van, ami hamar áthűl. Szél kerekedik, arcomba fújja a hópelyheket és némi füstöt. Szeretem a fa füstjének illatát, valahogy olyan természetes, nyugalmat áraszt, mindig azt a képet juttatja eszembe, hogy anyai nagyszüleim konyhájában ülök és a sparhelt felől az égő nedves fa pattogása, tölti meg a helyiséget. Emlékszem milyen boldog voltam, amikor nagyapám engedte, hogy én tegyek a tűzre, az idősebbek pedig azzal élcelődtek, …