Először jártunk a Gálffy Birtokon, de valami azt súgja, hogy nem utoljára. Adri és Bence egy hangulatos kis tó partján, tavirózsák és barátaik, rokonaik gyűrűjében mondták ki azt a bizonyos Igent, amellyel nem változott semmi és egyszerre minden megváltozott. Ahogy a Cerminátor, a szertartás szövegében fogalmazott: „..az álmok néha tényleg valóra válnak…”. A szertartásokat remek hangulatú buli követte, amelyhez Heszberger Tamás a Wedding DJ szolgáltatta az alapanyagot, benne ezúttal sem kellett csalódnunk. Benne sem. Adri, Bence: Nem tudok Nektek mást kívánni csak azt, hogy nézzetek egymásra mindig úgy, mint ezeken a képeken, legyen egymáshoz mindig egy kedves szavatok és szeressétek …

Viki és Dani esküvője a sokadik olyan esküvő volt, ahova a vőlegény „ha egyszer esküvőm lesz, azt csak a Ricsi fotózhatja” kijelentése nyomán kerültem. Nem tudom, hogy kell-e azt ecsetelnem, hogy ez miért nagy dolog, mindenesetre azt alig ha tagadhatnám, hogy ez egy nagyon jól eső elismerés, pláne olyasvalakitől akivel ennyire egy húron pendültünk már az első pillanatban amikor egy másik esküvőn évekkel ezelőtt megismertük egymást. Nem írnám most le újra a megismerkedésünk történetét, akit érdekel a jegyes fotózásról szóló posztban el tudja olvasni. Remek hangulatú készülődést, olyan egyházi szertartás követett azon a szombaton, amely megható volt, de Dani csetlése-botlása …

Amióta csak benne vagyok a fotózás és az esküvők világában, azt tartom és hangoztatom is széles körben, hogy a fotósok képi világa, egyedi és megismételhetetlen. Pont erről írok a Hogyan válasszunk esüvői fotóst?! című posztomban is, amikor azt írom, hogy nem lehet minket fotósokat táblázatok, vagy pusztán az ár és a nyújtott szolgáltatások mennyisége alapján megítélni, vagy összehasonlítani. De miért írok most erről? Visszajutott hozzám nemrégiben egy vélemény, miszerint eljárt felettem az idő. Nem tudom, hogy kitől származik, azt hiszem nem is fontos. Valóban nem ültem fel egyik divatvonatra sem. Nem próbálom természetesség címén eladni, hogy a fű kék, hogy …

Csilla és Szabi egy megható egyházi szertartással nyitották a sort, amit aztán olyan buli követett, amit ritkán látni esküvőkön. A dolgot végül a barátok, helyi hagyománynak mondható ajándékozós tánca koronázta meg, amelyben a párhoz közel álló barátok, többek között a helyi focicsapat mezében léptek a tánctérre és elképesztő bulit csaptak (de a képeken és a vlogban ezt úgyis látjátok majd). A kreatív sorozatért az Erdősmecskére, a bányató partjára mentünk, ahol gyorsabbak voltunk a sokszázezer szúnyognál és még azelőtt elkészítettük az alább látható képeket, hogy el tudtak volna minket fogyasztani. Csilla, Szabi: Legyen olyan mély a szerelmetek, amilyen mély a bányató, …

Sokszor megfogadtam már, hogy amikor hazaérek egy esküvőről, rögvest megírom róla a blogbejegyzést, mert amikor még friss az élmény, akkor sokkal könnyebb, de valahogy ez idén megváltozott, talán pont Eena és Balázs esküvőjével. Mert most augusztus van és én itt ülök a számítógépem előtt és ugyanolyan élénken élnek bennem azok a májusi élmények, az öröm a vendégek arcán a tombolasorsolásnál, vagy a kétkedő pillantások amikor valaki konstatálta, hogy igen, ezen az esküvőn tényleg vannak masszőrök. Mert mi kell egy jó esküvőhöz? Első körben egy cuki, egymást szerető, egymásra mosolygó és nevető páros, akikben ég a vágy, hogy összekössék az életüket. …

…avagy, hogyan lesz egy esküvőn 404-es asztal és hogy kerülnek régi számítógépalkatrészek egy esküvői dekorációba? Pont így. Ivett és Peti IT területen dolgoznak, ezért adta magát a dolog, hogy ha már van 404-es asztal (ez ugye a „nem található” számítógépül), akkor megkérjék a Nászra Várva-s lányokat, hogy csempésszenek némi IT kapcsolatot a dekorjukba. Jelentem sikerült és egy szép, tóparti szertartást követően, hatalmasat buliztunk, amihez Kiss Attila esküvői DJ játszotta a legjobb zenéket. A kreatívért végül a mindig szép Veszprémbe utaztunk, hogy aztán még menyasszonyi ruhában és esküvői öltönyben üljünk be a végén sörözni. Már aki, ugye, mert rajtam mondjuk se …

Jól emlékszem az idei tavaszra, egy kellemes péntek délutánra esett, hogy aztán másnap ránk rúgja az ajtót a nyár, miközben Eena és Balázs összeházasodnak, de azért ne szaladjunk ennyire előre. Nem tudom volt-e a pályafutásom alatt ennyiszer elhalasztott jegyes fotózás, mint az övék, vagy, hogy volt-e jegyes fotózás, amit ennyire közel tolt az esküvőhöz az időjárás. Azt viszont tudom, hogy jó volt ez így, mert így biztosan frissek voltak a jegyes fotózáson „tanultak” és biztos alapokon nyugodtak, azok a hidak amiket a jegyes sorozat elkészítése hivatott felépíteni a pár és a fotós közé. Klassz délután volt, épp ideális körülmények között …

Szolgáltatói körökben sokszor esik szó a kevésbé kompetens kollégákról, sokan, sokat panaszkodunk azokra, akiket nem szívesen ajánlunk tovább, vagy akivel kifejezetten nehéz volt együtt dolgozni. Emiatt régóta terveztem, hogy elkezdem egy kicsit részletesebben bemutatni azokat, akiket értékes tagjainak tartok az esküvői szcénának és akikkel jómagam is szívesen dolgozom együtt, sőt Nektek is jó szívvel ajánlom Őket. Teszem ezt pont azért, hogy ne mindig csak panaszkodjunk, hanem vegyük észre és emeljük ki azokat, akik jók abban, amit csinálnak, akik szívből és lélekkel, a párokért, értetek dolgoznak. Még mindig Pécs környékén járunk, a palkonyai Borverandára kalauzollak el benneteket ebben a bejegyzésben, ahol …

Sokat töprengtünk, hogy egyáltalán elinduljunk-e, mert sem az előrejelzés, sem az ablakon öt percenként történő kinézegetés nem kecsegtetett túl sok jóval, de végül úgy döntöttünk megpróbáljuk. Jól tettük. Csilla és Szabi jegyes fotózása előtti és utáni két hétben sem nagyon volt olyan napos, kellemes koraeste mint aznap. Ez amúgy szerintem akár valamiféle jel is lehet, hihetjük, hogy csak az Ő kedvükért sütött ki a Nap arra a néhány órára, hogy a Mecsek erdeinek talajszintjét, fehér virágokba borító medvehagymamezőkön, vagy az Orfű és Abaliget közötti repcetáblával a háttérben készítsünk egy pár klassz, szerelmes fotót és közben jól érezzük magunkat. Ezek után …

A Budaörsi Kopárok remek helyszín egy jegyes fotózásra és ezt Ivett és Peti is így gondolták. Én sok éve már jártam itt fotózni – és nem hittem, hogy ezt egyszer leírom ezen blog hasábjain de – komolyan kilógott a nyelvem mire felértem a találkozónk helyéül megjelölt kis kápolnáig. Oké, persze a fotós táskám közel tizenöt kiló, de azért na! A párosunkon persze nem látszott semmi, még csak a levegőt sem kapkodták. Kicsit irigy is voltam! Egyébként amikor Pécsről elindultam, Pécsett már esett, szóval kicsit féltem, hogy elkap minket egy kiadós eső és elmossa a jegyes fotós ambícióinkat, de szerencsére pont …