Rohan az idő, ennek ékes bizonyítékai ezek a képek amiket tavaly augusztusban készítettem a kislányomról, Helénáról aki akkor volt két éves. Elképesztő belegondolnom, hogy még egy-két ilyen szülinapi sorozatról készült bejegyzés és a babafotózás helyett már a portréfotózás kategóriába kell majd sorolnom a róla készült képeket. Sokszor írtam már, hogy egy kicsit más olyasvalakit fotózni akit régebb óta ismersz, vagy aki egy kicsit közelebb áll a szívedhez, de arról kevesebbet, hogy nagyon más olyasvalakit fotózni aki nagyon közel áll a szívedhez. Heléna pedig nagyon közel áll az enyémhez így minden egyes mosolya, nevetése, vagy csintalan kísérlete arra, hogy mást csináljon …
Mindig hálás vagyok amikor Helénát fotózhatom, mert még a keresőn keresztül is elképesztően jó érzés belenézni ezekbe a szemekbe, látni ezt a mosolyt és hallani azt a kacajt amiről nem is tudtam mennyire meg fogja majd dobogtatni a szívemet, míg csak először meg nem hallottam. Heléna ezúttal is napsugárként ragyogta be a stúdiót, a család pedig nagyon örült ezeknek a képeknek karácsonykor.
Mindig tudtam, hogy egészen más lesz ha majd egyszer a saját gyermekemről készítek képeket, de azt nem sejtettem, hogy ennyire jó érzés lesz látni és pixelekbe zárni ezt a tekintetet és ezeket a mosolyokat. A kislányom Heléna augusztusban egy éves lett, ennek apropóján készítettem róla ezeket a képeket.
Hiába imádkoztunk jó időért, végül ez az opció sajnos elmaradt Heléna és Máté nagy napját illetően, ennek ellenére azt hiszem nem csak a magam nevében beszélek amikor azt mondom: Ez baromi jó volt! Komolyan, én ilyen esküvőket szeretnék fényképezni! Már a fodrásznál gyanús volt, hogy itt valami egészen jó buli készülődik, pedig akkor még csak a koszorúslányokkal találkoztam. Nagyon jó volt végre megint ennyi vidám és jókedvű ember között dolgozni, a fodrász és a sminkes tették a dolgukat, rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak ezúton is köszönöm nekik! Az öltözködést követően készítettem néhány csoportképet a koszorúslányokról, a párról és a tanúkról …
