Hello 2015, üdv a buliban! Megint itt az év utolsó napja, így hát megint itt vagyok én is, egy kis visszatekintéssel egybekötött, statisztikaelemzéssel megkent és hálával vegyes örömben kisütött blogbjegyzéssel. Elvégre így volt ez tavaly és tavaly előtt is. Ronda egy év volt, mondhatnám, de nem mondom (ezért is van áthúzva). Bár nem volt könnyű, mégis  volt ami széppé tegye és az, hogy most ezeket a sorokat írom, Ti pedig olvassátok, azt jelenti, hogy túl vagyunk rajta. Kiálltuk a próbát, átjutottunk az elénk gördített akadályokon és jövőre újult erővel vághatunk neki. Annyi mindenen vagyunk túl, hogy azt sem tudom igazán, hogy …

A jegyes fotózások mindig jó hangulatúak szoktak lenni, de Anita és Ati még erre az alapra is rátettek egy jó nagy púpos lapáttal, már a fotózás legelején. Van aki picit nehezebben oldódik és eltelik tíz-tizenöt perc mire megszokja, hogy fotózom. Ennek esetünkben nyoma sem volt. Anitáék az első perctől kezdve teljesen természetesen viselkedtek, mintha ott sem lettem volna. Akik követik ezt a blogot, tudják, hogy viszonylag ritkán fotózom a belvárosban, és inkább a természetközeli helyszíneken készült képek szerepelnek nagyobb mennyiségben itt is, de ez a sorozat szerintem a belvárosi képekkel lett egész. A fotózásra egyébként Gábor barátom is velünk tartott, aki …

Egy közeli barátom megkért, hogy segítsek neki a májusfaállításban. Igen még május elsejére virradó éjszaka. Aztán nem is gondolva az egészre, május elsején, Évivel és Lacival történő gondos egyeztetés után, találkoztunk és elindultunk elkészíteni a jegyes fotóikat. Mindig örülök, ha fontos szerepet töltenek be az általam készített képek a rajtuk szereplők életében, de az különösen nagy megtiszteltetés, ha egy pár ezekkel a képekkel tudatja a baráti illetve rokoni körrel, hogy eljegyezték egymást. Aki ismeri a képeimet tudja, hogy igen nagy hányadát teszik ki az általam használt helyszíneknek, amelyek természetközeliek és ebből adódóan legtöbbször a várostól távoliak. Nem volt ez másképp most …

Melcsit és Gábort kutyájuk, Lego is elkísérte a jegyes fotózásra, ami már a fotózás legelején remek hangulatot teremtett. Bár a Nap sajnos nem sütött sőt, egyszer még az eső is eleredt, az időjárás nem tudott elijeszteni bennünket a fotózástól. Igazán klassz helyszíneket jártunk be egy igazán klassz párral, annak pedig, hogy a filmes kolléga és egy jó barát is csatlakozott hozzánk, külön örültem. Remek délutánt töltöttünk együtt. Bízom benne, hogy Ők is legalább olyan jól érezték magukat, mint mi.

Mindig is vonzott a Balaton-part, szerettem itt fotózni, így hát nem árulok el nagy titkot amikor azt írom, hogy nagyon örültem amikor Melcsi és Dani azzal az ötlettel álltak elő, hogy itt készítsük el jegyes fotóikat. A választás – mivel relatíve sok időt töltenek itt, érthető a kötődés – végül Balatonfüredre esett. Ha már ott voltunk átugrottunk Tihanyba is és az ekkor még éppen hogy csak nyíló levendulamezőn is készítettünk pár képet amely méltó lezárása volt ennek a klassz délutánnak.

Általában kérem a párokat, hogy amennyiben van olyan rájuk jellemző kiegészítő amit használhatunk a jegyes fotózáshoz, ne felejtsék otthon! Nem volt ez másképp most sem,  ennek köszönhetően pedig a közös hobbi kellékei velünk utaztak a fotózások helyszíneire, hogy az első képek elkészülte után nem sokkal íjászkodhassunk is egy kicsit a Mecsekben. Na, jó én nem íjászkodtam, de fotóztam, ahogyan Juci és Joci igen. Remekül éreztük magunkat ami tovább csigázta az esküvőre irányuló várakozásainkat. Annyit már most elárulhatok, hogy az esküvői blogbejegyzést is érdemes lesz majd elolvasni, ám addig is nézzétek meg a jegyes fotóikat! 🙂

Jó érzés amikor a párokat fotózva, rájövünk, hogy ha külön-külön találkoztunk volna a fiúval és a lánnyal, akkor is tudtuk volna, hogy Ők összetartoznak. Ildi és Zoli is ilyen emberek, van köztük valami megmagyarázhatatlan, mintha egy szabad szemmel nem látható plusz jel lebegne közöttük. Közel voltunk az esküvőhöz, így a fotózás főpróbája is volt a kreatív fotózásnak. Igaz, az előrejelzések miatt féltünk egy kicsit az időjárástól, az végül megkegyelmezett nekünk és gyönyörű naplemente várt minket Orfűn. Bár már a stégek mellett elkészített fotók után úgy éreztük, hogy elég képünk van, jó ötlet volt még megállni hazafelé, hogy készítsünk néhány réten üldögélős képet …

Írisz és Roland jegyes fotózásának külön örömmel indultunk neki, hiszen szegről-végről ismertük egymást, Lotti évfolyamtársa volt, ma pedig kolléganője Írisznek. Több helyszínt is végigjártunk, a Zsolnay negyedben kezdtünk, majd átvágtattunk a lagzi helyszínére, de nem bírtuk ki, hogy útközben ne álljunk meg egy kis erdei úton is fotózkodni. Írisz és Roland kapcsolata nagyon régre nyúlik vissza, ez már a fotózás elején is látszott, nagyon egy hullámhosszon mozogtak és szinte egy pillanatra sem engedték el egymást, ami a képeken is nagyon jól látszik. Beszéljenek helyettem a képek:

Úgy szálltak a fehér pihék a levegőben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy májusban, a virágillatú levegőben hópelyhek hullanak alá a magasból, pedig csak a fákról fújta a szél a termésüket. Jó ötlet volt Malomvölgybe látogatni és ott készíteni a sorozat első részét. Klassz délutánt töltöttünk együtt Bogival és Petivel,  kávéztunk, kaptunk epres sütit, meghívót és még közös kép is készült (szemfülesek megtalálhatják a galériában). Alig várjuk az esküvőt! 🙂

Ági és Bandi nem bízták a véletlenre a helyszínek kiválasztását, egész listával készültek. Ez nem kicsit megkönnyítette a dolgunkat, hiszen, csak a listát kellett követnünk és hamar rájöttünk, hogy van érzékük az ilyesmihez. Ismét remek helyeken jártunk és fotóztunk, ami borítékolta a jó hangulatot, mindannyian remekül éreztük magunkat. Ezúton szeretném megköszönni Gábor barátomnak külön is, hogy velünk tartott és segített a fényfestős képeknél. Újabb esküvő amit nagyon várunk! 🙂