Írisz és Roland nagy napját a végtelen odaadás és szeretet jellemezte, nem csak egymás felé de a család és a barátok részéről is. Persze ez így természetes, de mégis ritka, hogy ennyire érezhető és látható. A barátok már délelőtt  sürögtek-forogtak, díszítettek, amiből egyébként a pár is kivette a részét és ezt nem csak látni volt jó de fényképezni is. Igazi Rácz Tanyás júliusi esküvő volt, annak minden szépségével, festői környezetben amit nagyon élveztünk. A másnapi kreatív fotózás pedig már csak a hab volt azon a bizonyos tortán. Írisz, Roland: Köszönöm, hogy ott lehettem és én örökíthettem meg ezeket a pillanatokat. …

Esztert és Gergőt immáron harmadszor fotóztam. Jegyes és esküvői fotóik után egy – ha lehet ilyet mondani – még különlegesebb fotózás várt ránk, ugyanis ezen a sorozaton bizonyos értelemben már hárman szerepelnek. Nem is késlekedtünk, bejártunk néhány klassz helyszínt, közben pedig sokat nevettünk és megpróbáltuk megörökíteni a várakozás néhány pillanatát. Igazi babavárós sorozat lett ez. Nagy öröm számomra, hogy ezt is én készíthettem el. Emma azóta már megszületett és most hárman alkotnak egy boldog, mosolygós családot! 🙂

Az egyik kedvenc idei esküvőm volt Évi és Olivér nagy napja. Fura leírni, hogy kedvenc, mert szinte mindegyik esküvő és mindegyik pár kedvenc valamiért és pontosan ezért nem is tudnék kedvenc párost, vagy kedvenc esküvőt választani, de mégis. Nem tudom, hogy a Benes Anita által tervezett Daalarna ruha, az Ebner Pincészet által biztosított remek helyszín és körülmények, a Perfect Zenekar nyújtotta remek hangulat vagy Évi és Olivér mindig vidám és mosolygó személyisége vagy talán ezek együtt tették egésszé és kerekké ezt az esküvőt, de mégis azt kell, hogy mondjam, hogy ez így nagyon egyben volt. Még a gyerkőcökre is gondoltak. …

Egy álom megvalósulását fotózni remek érzés, ha pedig egy kolléga álmáról van szó, megtiszteltetés is. Bea régi álma teljesült azzal, hogy meggyújthatta a korábban Jencitől a szülinapjára kapott kívánságlámpást és bár tűzvédelmi okokból (illetve azért is mert be van tiltva) el sajnos nem engedhettük azt, azért így is maradéktalan volt az öröm. Remek délutánt töltöttünk együtt és már most megígérték: 2018-ban tartandó esküvőjüket én fotózhatom majd! Köszönöm a bizalmat srácok! A kívánságlámpást csak egy fotó erejéig engedtük el, az utolsó képen (bár ez a képen nem látszik) volt aki elkapja a lámpás zsinórját. Nem hagytunk tűzveszélyes vagy éghető anyagot sehol, …

Általában kérem a párokat, hogy amennyiben van olyan rájuk jellemző kiegészítő amit használhatunk a jegyes fotózáshoz, ne felejtsék otthon! Nem volt ez másképp most sem,  ennek köszönhetően pedig a közös hobbi kellékei velünk utaztak a fotózások helyszíneire, hogy az első képek elkészülte után nem sokkal íjászkodhassunk is egy kicsit a Mecsekben. Na, jó én nem íjászkodtam, de fotóztam, ahogyan Juci és Joci igen. Remekül éreztük magunkat ami tovább csigázta az esküvőre irányuló várakozásainkat. Annyit már most elárulhatok, hogy az esküvői blogbejegyzést is érdemes lesz majd elolvasni, ám addig is nézzétek meg a jegyes fotóikat! 🙂

Jó érzés amikor a párokat fotózva, rájövünk, hogy ha külön-külön találkoztunk volna a fiúval és a lánnyal, akkor is tudtuk volna, hogy Ők összetartoznak. Ildi és Zoli is ilyen emberek, van köztük valami megmagyarázhatatlan, mintha egy szabad szemmel nem látható plusz jel lebegne közöttük. Közel voltunk az esküvőhöz, így a fotózás főpróbája is volt a kreatív fotózásnak. Igaz, az előrejelzések miatt féltünk egy kicsit az időjárástól, az végül megkegyelmezett nekünk és gyönyörű naplemente várt minket Orfűn. Bár már a stégek mellett elkészített fotók után úgy éreztük, hogy elég képünk van, jó ötlet volt még megállni hazafelé, hogy készítsünk néhány réten üldögélős képet …

Hosszú napok óta nem láttunk napfényt, így mosolyra görbítette a szánkat, hogy végre a napszemüvegeink is előkerülhettek a kesztyűtartóból és így indulhattunk el Orfű felé Évivel és Olivérrel. Bár az időnkénti hűvös fuvallatok még éreztették, hogy néhány napig hideg, nyirkos idő volt, az esőnek már nyomát sem láttuk. A tóban persze egy kicsivel több volt a víz a szokásosnál, ám ennek ellenére száraz lábbal tudtunk a stégekre lépni és a nádassal, a fűzfákkal és a tóval a háttérben képeket készíteni. Ráadásul a végén még egy kis dombmászásra is maradt időnk. Az esküvőn találkozunk! 😉

Régóta húzódott már, hogy elkészítsük Anikó portrésorozatát, de valami mindig közbeszólt. Most sem volt épp felhőtlen az időjárás, de mi nem hagytuk magunkat és így is nekivágtunk az Óbányáról kifelé vezető túraútnak, hogy a pataknál a vízesésekkel a háttérben fotózzunk. Sikerült is kifognunk kb. két órát amikor nem esett, így eső nélkül érkezhettünk a helyszínünkre és fotózhattunk egy darabig. Persze visszafelé bőrig áztunk, de a képeket elnézve, azt hiszem bőven megérte. A helyszín egyébként nagyon tetszett, biztosan visszatérünk még ide, emellett bár tény, hogy mostanában egy kicsit elhanyagoltam a  portréfotózást,  hamarosan újabb portrésorozatok várhatók! 😉

Őszintén szólva nem sok reményt fűzhettünk ahhoz, hogy Gina és Tamás jegyes fotózását nem mossa el velünk együtt az eső, de mivel csak ezért utaztak Pécsre, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és reménykedünk abban, hogy az időjárás kegyes lesz és legalább egy kis ideig nem esik majd az eső. Elindultunk hát keresztül a Mecseken, és olyan ködtengerrel találtuk szemben magunkat, hogy ha lehet még inkább elbizonytalanodtam. Ennek ellenére az egyik kedvenc helyszínemre érve éppen nem esett, mi pedig kaptunk az alkalmon. Bár vizes volt a fű és amint letértünk az útról, máris térdig vizesek lettünk, nem hagytuk magunkat, Gina és Tamás …

Már amikor én érettségiztem illetve ballagtam, akkor sem igazán rajongtam az egyszínű papírháttér előtt, műteremben készült tablófotókért és bár szerettem volna valami mást, valami újat, nem igazán tudtam, hogy ezzel kapcsolatban merre induljak el, vagy kihez fordulhatnék. Aztán amikor később fotósként kerültem kapcsolatba érettségizőkkel, akkor is inkább csak a gyakorlat megszerzése miatt vállaltam el ilyesmit, de szakmai kihívást nem igazán láttam benne. Persze tudom, lehet ezt is másképp, újszerűen csinálni, nem vitatom, de nekem mindig is az adott fényekkel, kültéren, a Napot és a természet csodáit kihasználva való alkotás marad a szívem csücske. Külföldön már hódít az úgy nevezett „senior …