Nagyon fáradtan indultam útnak, kishíján megint sikerült elkésnem egy buszt, de a szerencse ezúttal valóban rámmosolygott és a sofőr látva, hogy futok, megvárt. Ekkor persze még nem sejtettem, hogy mi következik. A kötelező sör, pizza és kávé adag elfogyasztása után kattintottam néhány képet, de belül, már ekkor az este fénypontjára készültem A Parov Stelar Band már régóta nagy kedvencem. Már azelőtt hallottam egy-egy számot tőlük, hogy itthon népszerűvé váltak volna, és tavaly májusban bemutatkoztak volna a pécsi közönségnek. A Europe Mania fesztiválon is készült galéria, ám az akkori koncert jóval szerényebb, rövidebb volt a mostaninál. Nem igazán akartam elhinni, hogy …
Valahogy nincs szerencsém ezzel a fesztiválra utazással. Megint sikerült zsinórban három buszt lekésnem. Miután az előző nap képeit feltöltöttem, és megírtam a bejegyzést ide a blogra, néhány óra alvás után fotótörténelem házi dolgozat írásába kezdtem. Az első témakör még egészen könnyen ment, az aktfotográfia fejlődéséről és kialakulásáról elvégre nem olyan nehéz írni, de a hazai kortárs fotóművészet már keményebb dió, legalábbis számomra. A helyzet az, hogy ha beadom azt amit leírtam nagyon valószínű, hogy igencsak csúnya tekinteteket fogok kapni, így az valószínűleg megmarad az asztalon abban a *.txt fájlban amibe elmentettem. Pihenésképpen becipeltünk egy kombi-hűtőszekrényt a spájzba, azzal a nehezítéssel, …
Immár semmit sem bízva a véletlenre, ezúttal autóval közelítettem meg az Expo Centert amely a fesztivál helyszínéül szolgál. Sokkal biztatóbb kép fogadott, noha a Pécs’R zenekar koncertjét pont sikerült lekésnem, pedig direkt azért igyekeztem korán odaérni, hogy még róluk is készítsek néhány kósza felvételt. Egyébként beigazolódott az a sejtésem, hogy az első nap sokkal komolyabb lesz a nulladiknál, mind az emberek számát, mind pedig a hangulatot tekintve. Egy-két régi ismerőssel is találkoztam, és egészen jól elvoltunk a fotós kollégákkal is úgy, hogy tényleg nincs okom panaszra. Egyetlen dolog árnyékolta be az estét még pedig szó szerint, ugyanis valahogy a fény …
Több bejegyzésben is emlegettem már a test festett lányként aposztrofált Biankát, akiről a tavalyi év utolsó néhány napjának valamelyikén készítettünk egy sorozatot miután nem kevesebb mint nyolc órán keresztül Király Kata ecsetje alatt, vászonként volt hasznosítva. Longiék háza elé érve kellett szegénynek szembesülnie azzal, hogy a szenvedései igazán csak ezután következnek. A fotózás végül nem tartott túl sokáig, röpke négy óra alatt végeztünk is, hogy aztán mostanáig kelljen várni a képanyag publikációjára. Tudom-tudom, nem mentség, de közben itt volt az oldal fejlesztése, amely még mindig csak amolyan háromnegyed kész állapotban van, meg minden más egyéb is bekavart a dolognak, de …
Nem kevés szervezkedés árán és Longi odaadó vendégszeretetének köszönhetően sikerült elkövetnem az első komolyabban vett műtermi portréfotó próbálkozásomat, aminek elszenvedője Szandra volt. Ezúton is köszönöm, hogy eljöttek Eszterrel (akiről egyébként valószínűleg publikációra kerül majd egy hasonló szösszenet, néhány képből), és köszönöm Longinak is, hogy a helyszínt biztosította. Most pedig irány vissza, dolgozni, mert még két hasonlóan nehéz munka vár rám, már ami a feldolgozást illeti.
Régóta adós vagyok ezzel a képanyaggal, bár hazudnék ha azt mondanám, napját sem tudom mikor készültek a fotók, mert tudom. Kicsit bűntudatom is van miattuk, ugyanis egy részük még 2009 októberében készült csak eddig nem jutott idő a feldolgozásukra. Arról persze még szót sem ejtettünk, hogy milyen körülmények között fotóztunk akkor, és milyen körülmények között „most”, bár ez valószínűleg a képeken is meglátszik. A többi képet még tavaly ősszel készítettük, ezek alapkoncepciója az volt, hogy Mirát körbetekerjük filmmel és a kezébe adunk egy digitális fényképezőgépet, így párhuzamot vonva az analóg és a digitális technika között. Ezek közül csak egy kép …
Tudom sokat késtem a képekkel, és bár mentségem van rá, inkább mégsem írom le azt, mert tudom, hogy senkit sem érdekel, inkább a képek fontosak. Különböző technikákkal homokból épített szobrok lepték el a pécsi bevásárlóközpontot, gyönyörű látványt nyújtva a látogatóknak. Az alábbi képeken Ti is ízelítőt kaphattok belőle:
A harmadik nap fotózás szempontjából a leggyengébb volt, bár Junkie XL fenomenális szettje azért feledtette ezt a kellemetlenséget. A galéria a képre kattintva érhető el.
