Szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, mert a legtöbb esetben, amikor leülünk egy párral megbeszélni az esküvőjük és annak fényképezésének részleteit, akkor szinte azonnal érzem, hogy megvan a közös hang. Működik a kémia ha úgy tetszik. Nem csak közöttük, de közöttünk is. Persze, így sokkal könnyebb elérni, hogy „beengedjetek” és felépíteni azokat a hidakat, amik ahhoz szükségesek, hogy megmutassátok Nekem, hogyan szeretitek egymást. Ez a fotózás, Nóri és Levi ékes példái voltak ennek és azt hiszem, joggal írhatom, hogy itt felépültek azok a bizonyos hidak. A VLOG epizódban egyébként beszélek egy kicsit arról is, hogy miért sokkal fontosabb ez bármilyen marketingnél, de …
Jól emlékszem az idei tavaszra, egy kellemes péntek délutánra esett, hogy aztán másnap ránk rúgja az ajtót a nyár, miközben Eena és Balázs összeházasodnak, de azért ne szaladjunk ennyire előre. Nem tudom volt-e a pályafutásom alatt ennyiszer elhalasztott jegyes fotózás, mint az övék, vagy, hogy volt-e jegyes fotózás, amit ennyire közel tolt az esküvőhöz az időjárás. Azt viszont tudom, hogy jó volt ez így, mert így biztosan frissek voltak a jegyes fotózáson „tanultak” és biztos alapokon nyugodtak, azok a hidak amiket a jegyes sorozat elkészítése hivatott felépíteni a pár és a fotós közé. Klassz délután volt, épp ideális körülmények között …
Danival egy esküvői kreatív fotózás során ismerkedtünk meg. Dani tudta, hogy szeretjük ugratni az embereket, ezért elhitette velünk, hogy csak kicsit beszél magyarul és ezt a látszatot a fotózás teljes időtartama alatt fenn is tartotta, mi pedig csak álltunk a fotózás végén, amikor egy szép magyar összetett mondattal válaszolt egy kérdésre, kérdőjellel a homlokunkon. Itt tudtuk meg milyen érzés! Nem is lepődtem meg olyan nagyon amikor a jegyes fotózásukra érkezvén, Viki és Dani elsétáltak mellettem és megpróbálták eljátszani, hogy nem Őket várom, de hát én sem most jöttem le a falvédőről! Az alaphangulat tehát megvolt egy fotózáshoz és az alapanyagra, …
Nem először fotóztam Angit és Buxát, hiszen ott volt ajegyes fotózásuk, ott voltunk az esküvőjükön és az esküvői kreatív sorozatukat is mi készíthettük el, szóval örültem amikor azzal kerestek meg, hogy mivel hamarosan bővül a család, szeretnék a várakozást is fényképeken megörökíttetni és ezzel kapcsolatban is rám gondoltak. Nem Ők az egyetlen ilyen család és ez a töretlen bizalom nagyon jól tud esni, főleg ha valaki a tőlem megszokotthoz képest merőben más koncepcióval áll elő és azt is rám meri bízni. A komfortzónából kilépni és teljesen mást csinálni mint addig, nem is olyan könnyű, de többségében valami egészen klassz sül …
Brigivel a nyári kültéri portrésorozata után, ezúttal a beltéri portréfotózás és a boudoir fotózás határain mozogva készítettünk egy közös sorozatot, melyhez Kozarics Viktor biztosított ruhákat számunkra, amikben ezúttal sem kellett csalódnunk. Brigi csodálatosan festett bennük (mármint nem úgy festett…vigyáztunk rájuk). Ezt igyekeztem megörökíteni, így születtek az alábbi képek. Fogadjátok őket szeretettel!
Az esküvők, a családi fotózások és egyéb szorosan a profilhoz kapcsolódó projektek miatt egy kicsit lassan őrölnek azok a malmok amelyek a hobbiprojektek és a szerelemfotózások képein dolgoznak, de ez nem jelenti, hogy nem készülnek a boszorkánykonyhámban olya portrésorozatok, mint pl. ez is amit Mária Violával közösen álmodtunk meg. A kivitelezésben és a sminkben Rékai Lilla segítségéért vagyunk hálásak! 🙂
Via és Balázs klasszikus őszi jegyes sorozatot szerettek volna, és úgy is öltöztek fel, ahogy egy ilyen sorozathoz illik. Az eredmény nem is maradt el, kellemes, őszi hangulatú képeket sikerült készítenünk, két szerelmesről akik épp házasodni készülnek, ráadásul miközben a Mecsek narancsba, sőt néhol vörösbe boruló erdeiben sétáltunk, rengeteget nevettünk. Annyira sokat, hogy a Nap miközben még szebbre festette az őszi erdő fáinak lombjait, a horizont mögé bukott. Mit is mondhatnék, nagyon várom az esküvőt! 🙂
Sokszor írom, hogy a jegyes fotózás nem annyira a képekről, hanem a fotós és a pár között, jegyes fotózás közben felépülő hidakról szól. Persze, azért a közben elkészülő képek is fontosak. Hiába ismertem Zsófit korábbról, azért izgultam egy kicsit, főleg, mert az elsődleges helyszínünk, Balázs munkahelye, egy ügyvédi iroda és annak lépcsőháza voltak. Aki régóta nézegeti a képeimet, tudja, hogy ez nekem a komfortzónámból való kilépést jelenti, ami persze nem rossz dolog, jó néha egy kicsit teljesen mást csinálni mint amit megszoktunk. Ha gondolkodni kell egy kicsit az fejleszti a kreativitást. Ha pedig siker koronázza az erőfeszítéseinket az már csak …
A havas fotózás két dologban különbözik a többitől: az egyik az, hogy nagyon fel kell hozzá öltözni, a másik pedig az, hogy egyre kevesebbszer van rá lehetőség. Néha egész telek múlnak el anélkül, hogy havat látnánk. Adri és Bence kifejezetten havas képeket szeretett volna, de első alkalommal amikor legalább a Mecsek magasabb pontjain esett egy kis hó, sajnos lebetegedtek, így akkor el kellett napolnunk a fotózást. Akkor azzal vígasztaltam Őket, hogy szerintem lesz még hó. Igazam lett, a múlt hétvégén egy éjszaka alatt szép mennyiség hullott le a Mecsekben. Nekünk se kellett több, azonnal igent mondtam Adri kérdésére, mely szerint …
Tudjátok, vannak azok az emberek, akikről nem tudjuk, honnan ismerjük Őket, vagy, hogy mikor és hol találkoztunk először. Csak azt tudjuk, hogy régre nyúlik vissza az ismeretségünk, sőt talán írhatom, hogy barátságunk. Ricsi az a srác, akivel ha összefutunk egy baráti összejövetelen, rendezvényen vagy egy esküvőn, na abból tuti, hogy egy jó beszélgetés lesz, mert azonnal megvan a közös hang, mindegy mennyi idő telt el közben! Aztán egyszer csak kiderül, hogy Ricsinek van egy barátnője, aki úgy válik részévé ezeknek a véletlennek látszó találkozásoknak és beszélgetéseknek, mintha mindig is részük lett volna. Amikor pedig Ők ketten megkeresnek azzal, hogy összekötik …