Évi és Bálint jegyes fotóit Szentendrén a Japán közkertben készítettük el. Őszintén szólva nem a napsütés volt az amit aznap az időjárástól remélhettünk, mégis előbújt azért a Nap egy kicsit. Hiába volt tehát hideg, mondhatjuk, hogy szerencsénk volt az idei év első jegyes fotózásán és még Bálint sisakos képei is elkészülhettek, szóval teljes volt az örömünk.

Belváros és Orfű. Ezt a választ kaptam arra a kérdésemre Katától és Atitól a jegyes fotózásuk helyszíneit illetően, így egy klassz belvárosi sétával kezdtünk, majd Orfű felé vettük az irányt, hogy a téli álmából ébredező Mecsek dombjain készítsük el az alábbi képeket. Alig várjuk az esküvőt, amiről szintén láthattok majd képeket, itt a blogon! 😉

Már sokszor írtam arról, hogy miért érdekes és miért más egy kicsit amikor régi barátokat, ismerősöket fotózom, de az amikor konkrétan évtizedes emlékek fűznek a párhoz az talán még ennél is különlegesebb érzés. Igaz egy kicsit megviccelt az óraátállítás és ebből kifolyólag déli napsütés fogadott minket a gyümölcsösben, pedig az óra már fél ötöt mutatott, azért némi várakozás és egy kis séta után elcsíptük a naplementét és talán írhatom, hogy remekül éreztük magunkat közben. Ez most talán meglepő lesz de: alig várjuk az esküvőt, de szerencsére nem kell rá sokat várnunk! 😉

Ingrid és Gábor jegyes fotózását a Zsolnay Kulturális Negyedben kezdtük, de aztán úgy döntöttünk, hogy érdemes lehet autózni egy kicsit és körbenézni a téli álmából még éppen, hogy csak ébredező Mecseken és ha már így nekiindultunk, út közben is megálltunk készíteni néhány képet. Kellemes délután volt, amit egy jó kis teázással koronáztunk meg! Már nagyon várjuk az esküvőt! 😉

Végül az előre beígért létszámnál eggyel kevesebben vágtunk neki Orsi és István jegyes fotózásának, ugyanis Bodza a nyuszi, végül úgy döntött, hogy nincs elég jó idő ahhoz, hogy velünk tartson. Ennek ellensúlyozására küldött nekünk csokitojásokat, aminek rendkívül örültünk, de azért a távolmaradást nem felejtettük el – Bodza! Az esküvőn nem úszod meg! A vizes füvet és talajt leszámítva egyébként végre egészen jó körülmények között dolgozhattunk. Még a Napot is láthattuk néha és bár a vihar közeledtével még a Kis-Tubes kilátót is meglátogattuk, hogy néhány kék órás illetve éjszakai képet készítsünk, igazán eláznunk még így sem sikerült, pedig akkorra már nagyon lógott az …

A viszonylag korán érkező tavasz már március elején előcsalogatta a tavaszi virágok egy jelentős részét, így közel egy hónappal korábban fotózhattam kedvenc virágaimat, mint az előző évben (a tavalyi blogbejegyzésért IDE kattints). Az alábbi képek több fotózás alkalmával készültek, szám szerint azt hiszem háromszor látogattunk a határmenti erdőbe, hogy mocsári kockás liliomot, vagy latin nevén Fritillaria meleagrist fényképezzünk, a korai bimbóktól egészen a már kifejlett, kinyílott virágokig. Ezek a törékeny és amúgy nehezen fotózható kis virágok igazi ritkaságnak számítanak hazánkban (én összesen két lelőhelyről tudok) de a svédországi Uppsala mellett a „királyok rétjén” két színváltozata is nő ennek a gyönyörűségnek. Tehát nem …

Hetek óta járjuk az ismert kökörcsinlelőhelyeket Lottival, de egészen mostanáig nem találtunk virágokat, pedig volt néhány nap amikor igazán szép időnk volt. Őszintén szólva nem fogadtam volna nagy tételben arra, hogy ma nagyobb szerencsével járunk, de úgy néz ki, hogy a korábbi napok időjárása előcsalogatta ezeket a törékeny kis virágokat én pedig végre fotózhattam is és nem is tértem haza üres kézzel (memóriakártyákkal).

Amikor utoljára a kedvenc leánykökörcsin lelőhelyemen jártam, se hírét, se hamvát nem láttam a kis lila virágoknak, pedig kerestem Őket, csak éppen nem voltak még sehol. Aztán eltelt kicsit több mint egy hét és egy hirtelen jött hóvihar okozta katasztrófahelyzet miatt az egész ország felbolydult, mindenki erről beszélt, a közösségi oldalakon pedig tíz másodpercenként jelent meg helyzetjelentés akár fotó, akár szöveg formájában és persze elkezdtek megjelenni azok akik ebből is politikát csináltak. Távol az autópályákon elakadt kamionok dízelfüstös levegőjétől és a szalagkorlátok börtönében rekedt síelni induló családoktól, a Mecsek erdeiben előbújtak az első leánykökörcsinek és szépen csendben, nem harsogva, nem …

Nagyon itt volt már az ideje, hogy kimozduljak egy kicsit a lakásból, erre pedig jó alkalomnak bizonyult, hogy végre egy kicsit, de tényleg csak egy kis ideig jó idő volt. Meg is lepődtem mikor kiléptem az ajtón és vissza is mentem letenni a kabátomat, de ne szaladjunk ennyire előre. A kedvenc közösségi oldalamon, ami mi más lehetne mint a Facebook, kaptam egy tippet egy kedves barátomtól Vincze Gábortól, hogy merre lehet érdemes hóvirágokat keresni, természetesen kizárólag fotózás céljából, hiszen védett. Mivel nagyon nem volt kedvem egyedül menni, Lotti dolgozott, próbáltam találni valakit aki elkísér, de ez nem ment könnyen. Végül …

Reggel felkeltem, kinéztem az ablakon, és a beszűrődő fényekből arra következtettem, hogy ma fotózni fogok. Baromira mehetnékem volt. Felnéztem a kedvenc közösségi oldalamra, de alig láttam online valakit. Mire nem jó a ticker, jelezte, hogy Kis-Vörös Szabolcs barátom épp kedvelt valamit,  hohó, akkor Ő biztosan ráér. Írtam neki egy üzenetet, hogy menjünk ma fotózni amire pozitív választ kaptam. Délután találkoztunk a Tettyén a buszmegállóban, és a Dömörkapu felé vettük az irányt, ahonnan ugye már nem volt messze a Flóra pihenő sem. A pihenőhöz érve arra lettünk figyelmesek, hogy néhányan sikló ernyőzni készülnek. Őszintén szólva mindig nagy volt a szám, mindig …