Minden előzetes figyelmeztetés ellenére, Szlovénia történetének egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája közepette indultunk el a Triglav Nemzeti Parkba esküvői kreatív képeket készíteni. Szerencsénk volt, minden célunkat elértük, az összes helyszínen tudtunk fényképezni, amit terveztünk, bár odajutni nem volt könnyű. Hogy elkerüljük az áradások által sújtott területet, Zágráb felé kerültünk, ami közel tíz és fél órás utazást eredményezett, csak oda.  Szerencsére a társaság és a hangulat jó volt, de a hosszú utazás miatt az első estére tervezett fotózást buktuk. Késő este értünk Podkoren településre ahol a szállásadónk Miha már várt minket. Elfogyasztottunk még egy gyors sört, aztán mindenki nyugovóra tért, abban a …

Ezzel a blogbejegyzéssel még adós voltam, így most pótlom eme hiányosságomat. Orsi és András őszi jegyes képeket szerettek volna, ezért aktívan figyeltük az időjárást és a környezetünket, hogy olyan időpontot találjunk a fotózásukhoz, amikor az erdő már felvette az őszi gúnyáját, de azért még nincs nagyon hideg. Emiatt egyszer halasztottunk is, mert elég ramaty volt az idő, de, valószínűleg itt is igaz, hogy semmi sem történik véletlenül. A fotózás napján végül gyönyörű időnk volt, azt hiszem, hogy ez a képeken is látszik. Fogadjátok szeretettel Orsi és András jegyes fotóit!

Martina még tizennyolc sem volt mikor először fotóztam, de azóta is rendszeresen eszembe jut ha egy új helyszínt találok, vagy esetleg egy új koncepció jut eszembe. Nem történt ez másképp most sem, az ötleteket tettek követték és a konkrét ötlet megszületésétől számított néhány napon belül már gyalogoltunk is a kis hegyi tavacskához illetve tisztáshoz, ahol ezek a képek készültek. Köszönöm Martinának, hogy modellt állt ezekhez a képekhez és párjának Tominak a segítséget, hiszen nagyrészt rajta múlott, hogy nem estem a tóba fényképezőgépestől! A többit elmesélik mindjárt a képek.

Kirándulni, sétálni indultunk aznap, de azt nem sejtettük, hogy a Pilisben egy téli mesevilág vár ránk, még szerencse, hogy volt nálam képalkotásra alkalmas eszköz, így tudtam azért készíteni Nektek néhány képet. Oké, volt néhány pillanat amikor némileg aggódtunk az eszköz biztonságáért, hiszen az orrunkig sem láttunk, de végül senkinek sem esett bántódása.

Kriszti és Balázs jegyes fotóiért Paksra utaztunk, hogy a Duna-parti sétányon majd a dunakömlődi sípályán fotózzunk. Utóbbiról amúgy én még sosem hallottam, szóval időbe telt mire összeállt a fejemben a kép. Még szerencse, hogy az előbbi helyszínnel kezdtünk, mert oda könnyen odataláltunk, a sípályára pedig már együtt mentünk és másztunk fel, hogy aztán fent megpillantsuk az egyik kolléga autóját és konstatáljuk, hogy kocsival is jöhettünk volna. Van ilyen, úgyis kell  a mozgás, meg amúgy is, megérte felmászni! Nézzétek csak a képeket!

Szezonban lebetegedni nem túl jó, de van egy olyan, pozitív hozadéka, hogy bár egy fotózásra elindulni nehéz, amikor már ott vagyok, nem  nagyon tudok olyan beteg lenni, hogy ne dobjon fel a dolog. Nem történt ez másképp azon a nyári délutánon sem. Elindulni fájt, de amikor Mesi és Lóci megérkeztek, Mangóval  a kocsi hátsó ülésén, minden bajom elszállt. A köztük vibráló összhang nem korlátozódott az öltözékükre, nem csak rájuk nézni, de fotózni is nagyon jó volt Őket.

Zsuzsi és Roland már javában készültek az esküvőjükre amikor a jegyes fotózásuk miatt találkoztunk, így elég sokat tudtunk beszélgetni a terveikről, a szervezésből még visszalévő dolgokról és közben úgy elröppent a délután, hogy tulajdonképpen észre sem vettük. Az egyen pólóért viszont külön piros pontot érdemelnek. Ilyenekre gondolok amikor azt mondom, hogy hozzatok magatokkal valamit a jegyes fotózásra ami rátok jellemző! 😉

A hobbifotózás első számú alapszabálya, hogy élvezd amit csinálsz, ezért hobbi, erről szól. Ugyanakkor van amikor egy kicsit meg kell erőszakolnod az akaratodat, ahhoz, hogy el tudj indulni. Valahogy így volt ez velem is tegnap. Fáradt voltam és fásult, semmi kedvem nem volt majdnem száz kilométert vezetni és legalább egy órát sétálni, sőt talán még fotózni sem. De ki kellett, hogy lépjek a komfortzónámból, hogy ezek a képek elkészülhessenek. Mire odaértem már megjött a kedvem fotózáshoz, jól éreztem magam a bőrömben. A lágy tavaszi napsütés hatására a fáradtság is elillant, így semmi sem állhatott az utamba. Idén igyekeztem mellőzni a …

Lassan már hagyománnyá válik, hogy minden tavasszal ilyen bejegyzéssel jelentkezem, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy örültem a háromnegyed hatos ébresztőnek. A telefonomon szándékosan váltogatom az ébresztőóra hangját, mert egy idő után megutálom, bármi is az ami felver a jóízű pihenésből, bármikor is teszi ezt. A jegyes oktatásról egyébként is későn értünk haza, szóval viszonylag keveset sikerült aludnom. Szerencsére eléggé izgatott voltam ahhoz, hogy rávegyem magam az ágyból történő kikászálódásra és egy kávé után a hegy felé vegyem az irányt. Persze előtte azért fel is öltöztem. Csípős hideg szél fújt és a napkelte sem pont úgy nézett ki, ahogyan azt elvártam …

Jó érzés amikor a párokat fotózva, rájövünk, hogy ha külön-külön találkoztunk volna a fiúval és a lánnyal, akkor is tudtuk volna, hogy Ők összetartoznak. Ildi és Zoli is ilyen emberek, van köztük valami megmagyarázhatatlan, mintha egy szabad szemmel nem látható plusz jel lebegne közöttük. Közel voltunk az esküvőhöz, így a fotózás főpróbája is volt a kreatív fotózásnak. Igaz, az előrejelzések miatt féltünk egy kicsit az időjárástól, az végül megkegyelmezett nekünk és gyönyörű naplemente várt minket Orfűn. Bár már a stégek mellett elkészített fotók után úgy éreztük, hogy elég képünk van, jó ötlet volt még megállni hazafelé, hogy készítsünk néhány réten üldögélős képet …