Kriszti és Tamás

Az idei második jegyes fotózás helyszínének kiválasztásakor, nem kisebb fába vágtuk a fejszénket, mint, hogy megtaláljuk az amúgy kevesek által ismert bokodi hűtőtó szerteágazó mólóit és ott készítsük el Kriszti és Tamás jegyes fotóinak azon részét, amelyen nem szerepel a páros tulajdonát képező 1984-es Dodge RAM.  Szombat délután tehát Agárdon beültünk a már említett autócsodába, ami a maga hat méteres hosszúságával amúgy is tekintélyt parancsol, de ahogyan az 5.9 literes V8-as duruzsolt, az olyan volt mintha egy egészen más dimenzióba csöppentünk volna.  Tamás nem hagyta szétszaladni a több, mint kétszáz lovat, de így is viszonylag hamar a tett színhelyére érkeztünk, …

Niki és Csaba

Szerettünk volna esőt, de ez sajnos ezúttal elmaradt, helyette viszont volt napsütés, kellemes hőmérséklet, jókedv, szerelem és boldogság. Idén a jegyes fotózások egyre inkább arról szólnak, amiről egy jegyes fotózásnak szólnia kell és amiről én is szeretném hogy szóljanak. Ismerkedésről, baráti beszélgetésről, a pár egymás iránti érzelmeinek hétköznapi de mégis csodálatos megnyilvánulásairól, érintésekről, csókokról, ölelésekről, apró rezdülésekről, kézfogásokról és a nagy nap terveinek szövögetéséről. Ez pedig nagy örömmel tölt el, hiszen az esküvő napján már minimum ismerősként, de leginkább barátként érkezhetek, tudják ki vagyok, miért jöttem és mit várhatnak el tőlem. Nem szükséges rosszként, hanem életük egyik, talán legboldogabb napjának …

Bird is the word!

Újabb kísérletet tettem arra, hogy nagyobb vízimadarakat és mindenféle egyéb élőlényt kapjak lencsevégre. Bár nem úgy sikerült, ahogy terveztem, mégis hatalmas élményben volt részem. Őszintén szólva kicsit csalódott voltam, de tény, hogy kár volt azt várni, hogy az első komolyabb vadfotós próbálkozásom alatt elkészítem életem fotóját. Ez bizony nem az a sportág, ezért kőkeményen kell dolgozni, de megígérhetem, hogy ebben nem lesz hiba. Negyed nyolc körül értem a területre, a nap ekkor már a horizont felett volt, így a sötétben, csendben való elhelyezkedés, kudarcba fulladt, bár álcaháló sem volt nálam szóval kénytelen voltam röpke két órányi séta után konstatálni, hogy …

Kócsagoltam

Nagy hévvel indultam neki a délutánnak, végül városunktól nem messze fekvő kis tóvidéknél kötöttem ki ahol, messziről, és állvány nélkül ugyan, erősen croppolva, de sikerült elkattintanom néhány vízimadárról készült képkockát. A fenti képek szerintem magukért beszélnek, ezer százalék, hogy visszatérek még a tett helyszínére. Annál is inkább, mert sikerült összefutnom a területért felelős Úrral, aki megadta a telefonszámát és engedélyezte, hogy előzetes egyeztetés után fényképezzek a területen. Rendes tőle. Most viszont rohanok mert ma éjjel van a 44. Országos Középiskolai Fotópályázat leadási határideje és arra még össze kell raknom a pályázati anyagot.

123

Ez a weblap sütiket (cookie) használ, amennyiben tovább olvasod, hozzájárulsz a sütik használatához. További információért kattintson IDE.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close